Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Versek

2009.03.31

 A fátyolon át 

Szívem vérző sebeket rejt,
Azt feltépem, sebzem magamat.

Szemem fájó könnyeket ejt,
S várom, mossa el az alkonyat.

A fátyolon úgy sem lát át senki,
Lelkem ajtaját többé ki nem tárom,
Mosolygó arcom, könnyeim rejti,
Mindent mi fáj örökre magamba zárom.

Hagy dúljon lelkemben a szenvedés,
Mi fontos már elveszett minden,
Tépjen új sebeket szívemben a kés,
Eldobom magamtól minden kincsem...

http://image.hotdog.hu/_data/members2/462/111462/images/s%F6t%E9tek/GothicLady.jpg

Az élet minden árnya...

 

Nekem az élet minden árnyát megmutatta már,
Szívem csak az örök boldogságra vár,
Mert azt nem kaptam csak fájdalmat, szenvedést,
Fáj az élet, még mindig érzem a szívembe szúrt kést,
Utálnak, megaláznak, eltaposnak halálomat akarják,
Néznek rám, de a lelkemben vérző sebet, nem látják,
Hiszen ez nem piros vér, emberi szemnek láthatatlan,
Szinte vérfolyó csordul lelkemből, nem ártalmatlan,
A sátánnak könyörgök, vigyen el, halálomat akarom,
A szenvedő lelkek közé akarok menni, életem eldobom,
Úgyis az van megírva hogy örökre szenvedjek,
S hogy minden nap mindenért én vedeljek...

 

http://i296.photobucket.com/albums/mm190/whitelady_red/WhiteGothicLady7.jpg?t=1238514568

 

Halál és szerelem

 

Nem akarok tovább élni,
Nem akarok örökké félni !
Nem akarok többet szenvedni,
Nem akarok soha szeretni !
Nem akarom h szeress,
Azt akarom h most rögtön feledj !
Akarom h folyjon a vérem,
Akarom h vágjon a késem,
Síromra fekete rózsát szeretnék,
Csak ennyi a kérésem úgyis itt a vég !

http://i291.photobucket.com/albums/ll295/MystressDragonFyre/goth_14.jpg

 

Halálom

 

Szívemet egy tüske szúrja,
Lelkemet nagy gond kinozza,
Szememből fekete könny folyik,
Végig az arcomon s, eltűnik .

Ha írok kezem remeg,
Ha akarom levegőt sem veszek,
Elég volt az örökös bánatból,
Elegem van a szívemet kinzó fájdalomból.

Vérem folyik szét a földön,
Azt akarom hogy a fájdalom megöljön,
Nem akarok tovább szenvedni,
Nem akarom a boldogaságom tovább keresni !

http://www.suicidekiss.com/graphics/pictures/albums/gothic/Voices_of_the_Dead.jpg

 

Halálom éjjéig...

 

Eltörött a szárnyam, nem tudok repülni,
Nem tudok ebből az átkozott világból eltünni,
Félek, hisz teljesen egyedül vagyok,
Lelkem reszket úgy érzem megfagyok.

Úgy érzem itt, hogy valami fogva tart,
Láncra vert, és a lelkembe mart.
Szívem darabokra szét esett,
S újra meg újra, lelkembe tépdesett.

Kiszeretnék jutni az örökös homályból,
Elegem van ebből a gonosz világból,
Körülöttem sötét árnyak repkednek,
A bánatból soha el nem engednek.

Tudom ők a gonoszt szolgájlák,
Az a feladatuk, hogy a lelket eltiporják,
Adjam el a lelkem, valami arra kér,
S azt hiszi, hogy nekem az semmit ér.

Csak a lelkem kell neki,
De tudom, utána a pokol lángjai közé veti.
Azért kéri, hogy újra eldobhassa,
S a reményt a szívemből elophassa.

De nem, nem adom neki az életem,
Inkább újra sírok, minden éjjelen,
S szenvedek életem végéig,
Inkább tördössék a szívem halálom éjjéig.

http://www.suicidekiss.com/graphics/pictures/albums/gothic/fairygirl27rv.jpg

 

Fojtogató érzés

 

A homály elmossa könnyem,
Szél tépdesi szívem,
Lelkem csendesen tűri,
Mert a bánat hangom elűzi.

Egy érzés torkom fojtja,
Lelkemből vércseppeim ontja,
Láncra ver, földre taszít,
S kínzó tőrrel szívembe hasít.

Szívem nem dobban többé,
Lélegzetem sem válik köddé,
Szemem világa előttem eltűnik,
Arcomra ezer meg ezer könny gyűlik.

Végleg becsukódik szemem,
S testem meg sem rezzen,
A halál szemem csókkal bezárta,
S a pokol kapuját lelkemnek kitárta...

 

 

Halhatatlan angyal...

 

Minden oly sötét, elhalt a táj,
Érzem, hogy valami legbelül fáj,
Egyedül vagyok, s félek a sötétben,
Mert tudom, elvesztem az örök éjben,
Reménytelen, magányba estem teljesen,
S szívem összetört, de hangja nesztelen,
Sehol senki, ki karját nyújtaná,
Ki értem fájó könnyeit hullatná.
Egy árnyék feltűnik hirtelen,
Én meg csak hallgatok csendesen,
Közelebb lép, s meg sem mozdulok,
Valamit tenni kéne, de nem tudok.
Látok egy angyalt ki hozzámbújik,
Bánatos, szeméből könny hullik,
Hozzám ér, s megfogja két kezem,
Magával visz e magányos éjjelen,
Szállunk a sűvitő, rideg szélben,
Egyszer csak eltűnünk a sötétségben,
Nem látok mást, csak egy gonosz világot,
S hallom, egy bánatos hang utánam kiáltott,
Már tudom, az te vagy szerelmem,
Kiért, mert elhagyott, eldobtam az életem,
Az angyal megáll, s letesz ágyadnál,
Nem értem miért, mikor te voltál ki becsaptál,
Most mégis szenvedve, sírva látlak,
S mindig, még mindig téged várlak,
Tested remeg a fájdalomtól, hozzádbújok,
S abban a pillanatban újra darabokra hullok,
Soha nem éreztél, most sem érzel engem,
Nem hallod, ahogy utánad sír lelkem,
Szívem egy szomorú dalt énekel,
Egy régi, elfelejtett érzés újra életere kel,
Álomba ringatlak fájó dalommal,
Mennem kell, eltűnök az angyallal,
A búcsú percénél sírva fakadtam,
Mert álmaim örökre nálad hagytam,
Könnyes szemmel, vérző szívvel, kiáltani akartam,
De erőm nem volt már, s nem bírtam,
Hiszen, tudom lelkem, reményét is elvesztette,
Pedig szívem örökre szívedet szerette,
Mikor ágyamhoz értem, még sírtam,
S magamat bánatosan álomba ringattam,
A nyílt sebeket lelkemen nem gyógyitja senki,
Mert elvagyok átkozva, mindenki csak sebzi,
Álmaim sem lehetnek szépek veled,
Ott is valami elszakít, nem foghatom kezed,
De csak tűrom, hogy rád vigyázhassak,
Hogy halálod éjjelén melleted állhassak,
Mégis ürességet érzek, itt vagyok de nem értem miért,
Csak azért, mert élnem nem volt kiért,
Most jöttem rá, hogy halhatatlan angyal lett belőlem,
Mert egy reménytelen szerelem miatt magam megöltem...

 

 http://i241.photobucket.com/albums/ff212/Rosewolf1969/dark-angel.jpg

Minden éjjel...

 

Minden éjjel hullik a könnyem,
Úgy érzem széttép a bánat,
Darabokra esik szét szívem,
Lelkem az életbe már belefáradt.

Minden éjjel lelkem, lelkedhez siet,
Hozzád simul, s hirtelen összetörik,
Keresem mit neked adtam, a szívem,
Megtaláltam, de az árnyak megölik.

Minden éjjel szívem újra éled, s meghal,
Eldobtál magadtól, s sírva fakadt,
Lelkem már csak gonosz, hívó szavakat hall,
S csak a vérző seb ami megmaradt.

Minden éjjel ürességet érzek,
Nem érezlek téged, s szerelmed,
Senki nem látja, hogy belül vérzek,
Lelkem is azt mondja: El kell feledned.

Minden éjjel megvetem az ágyad,
S vigyázom álmod, fogom kezed,
Két szemed álomba bágyad,
Halkan füledbe súgom: Itt vagyok veled.

http://www.yvesravenart.org.uk/Images/Gothic/moon.jpg

 

Örök álom

 

Sokat kaptunk már az élettől,
Nem maradt több a vétkekből,
Az emlékek is szerte szaladtak,
S lelkünk szemei sírva fakadtak.

Könnyeinket a szél porba véste,
Szívünket érzelmekkel darabokra tépte,
Láthatatlan fátyollal a múltat eltemettük,
Remegő kezeinkel bánatos arcunk rejtegettük.

Reménnyel gyógyítgattuk vérző sebeinket,
Kínzó dallal ringattuk álomba kisírt szemeinket,
Felébredve rájöttünk, hogy minden elveszett,
S a boldogság csak egy örök álom lehetett...

http://www.funerella.com/graphics/graveyard/albums/gothic/dead.jpg

 

Tépj szét...

 

Tépj szét, alázz meg !
Nekem ez az élet már úgysem éri meg !
Tiszta szívből szeretlek örökké,
Nekem az életben te vagy a fény.
Ez egy sötét, magányos világ,
Melyben te vagy az ki rám vigyáz.
Egyedül félek, de kérlek fogd meg a kezem,
S ha megfogtad én soha el nem engedem !

 

Szemem sír, s nem szól szám?

 

Mondanám, de ezt nem lehet,
Örökké szeret a szívem, mást nem tehet,
Szemem sír, s nem szól szám,
Tudom többé nem vársz rám.

Hallgatom a csendet, lelkem kiáltását,
S érzem fájdalom szétmarását,
Csak ülök, s várom, hogy megöljön,
Akarom, hogy végre értem egy angyal jöjjön.

Szeretném, ha repülnénk, s vinne szárnyain,
S közbe elfelejteném buta álmaim,
Elvinne oda, ahol nem fáj semmi sem,
S ahol eltűnnek a sebek lelkemen.

http://i127.photobucket.com/albums/p145/Bluepeep88/tears.jpg

-Akasztófa hangulat-

 

Had legyek hóhér,

akit éppen akasztanak!

Önként letérdelek,

hogy tarkómhoz

fegyvert tarthassanak.

Hívom a végzetet,

de tűnjön úgy,

mintha én lennék az áldozat,

és sajnáljon mindenki,

amikor a halál elragad!

 

 

----Álmatlanság----:

 

Ágyamban fekszem,elkerül az álom,

Lehunyt szemeimmel hiába várom.

Kitaszítottként,remegve remélek,

Álmok nélkül én hiába élek.

Nem ég az a tűz,nincs az a tánc,

Csak erősödő fájdalom,s újabb ránc.

Szemeimet kitárva  a holdat kémlelem,

Arcodat keresem tudva,hogy vétkezem.

Kitaszítottam szép lelked kertjéből,

S csak zuhanok,mint egy kóró egy erkélyről

Miért nem érek földre?Legyen már vége!

Ne kínozzon többé az álom szépsége.

Ne szívja tüdőm az átkozott levegőt.

Felnézek ezüstölő szentségedre,sírva,

Gondolataimat rímbe írva,

remélve,hogy egyszer megtör az átok,

S lehunyt szemeimmel újra tisztán látok.

 

 

 

            Különös táj


Különös táj a lelked: nagy csapat

álarcos vendég jár táncolva benne;

lantot vernek, de köntösük alatt

a bolond szív mintha szomoru lenne.

Dalolnak, s zeng az édes, enyhe moll:

életművészet! Ámor győztes üdve!

De nem hiszik, amit a száj dalol,

s a holdfény beleragyog énekükbe,

a szép s bús holdfény, csöndes zuhatag,

melyben álom száll a madárra halkan,

s vadul felsírnak a szökőkutak,

a nagy karcsú szökőkutak a parkban.

 

 

 Egy halott lelke

 

 

 

Őszi napon,esős időn,
Lágy szellő suhan át a temetőn.
A gyász hangulat körbefonja a teret,
S a halott lelke keserűen nevet.



Megáll az idő,elsötétedik minden.
Fekete felhők úsznak az égen.
Víz helyett vér ömlik az égből,
Gyűlölet fakad minden élő szívből.



Fekete koporsóban fehér-selyem párnák.
Ezek közt alussza egy halott az álmát.
Sápadt,sima arcán nincs többé indulat.
Megölte őt a sok szerelmes gondolat..

 

http://ujsagiras.medok.ro/files/macvba=sirko,%20lelek.jpg

 

 

 

 

 

        Halott levelek

Halottak  levelek a földon,
És halottak fölöttük a fák is,
Halott a holnap, ha eljön,
És ilyenkor halott vagyok én is.

Halott minden, halottak a felhők,
És halott az egész város is,
Hallottan járkál, minden gyermek, minden felnőtt,
És ilyenkor halott vagyok én is.

Halott a múzsa, halott a tollam,
És halottak szavaim is,
Halott a szív, halottat gondoltam,
És ilyenkor halott vagyok én is.

Halott az élő, a halott meg még halottabb,
És halni vágy, aki él mégis,
Halni fogok, halni, egyre biztosabb,
Ha már meg nem haltam én is.

 

 

 

 Csak bennem ÉL(SZ)


Minden nap első félelme AZ az este,
De a napsugár árnya se mosoly már.
Félelmem örök, és hol hold-, hol holt fogyatkozás,
Minden szívverésbe keresésem vér-véste: Te!

Sírok… sír(-)talan könnyeket temetek,
De két kis arc-fénye Életre szólít.
Sík-tövis (talaj)-méhem sajog… és Érted ordít,
Bánatom se rügyező rózsa, énem vÉGtelen.

Néma volt a búcsúzás…
Néma lett hitem…
Néma a feloldozás…
Néma fohász: nincs (…)

 

 

Nem vették észre…
Nem vették észre a könnyeket a lány szemében.
Csak a mosolyát látták.
Vidám szemét, nevető ajkát.
Nem gondolták…
Nem gondolták hogy mégis ennyire más.
Társaságban is magányos volt,
S csöndes, mint egy halott.
Azt hitték…
Azt hitték, van előtte cél.
Hogy valamit majd elér,
Hogy valamit még remél.
És mégis…
És mégis megtanult így élni.
Ez volt az ő saját világa,
Valaminek a végtelen hiánya.

 

 

               

 

                           Természet Halála


Csend van.

Sötétség honol.

Nyugalom árad a feketeségben

s egy világ szunyókál csöndes rettegésében.


Csend van.Kihalt a temető.

Nem jár ott más csak egy férfi, s egy nő.

Nem beszélnek, halgatják ez Éj halk dalát

nincs szükségük szavakra, együtt várják a Halált.

Sötétség honol. Nem fél már e pár,

tébolyult elméjük attól már messze jár.

Élettelen béke lepi lelküket,

Leplét embernek letépni nem lehet.


 

Nyugalom árad a feketeségben,

a sírkövek közt nem száll már holló a széllel.

Csak e két néma alakot simogatja

               jeges borzongást emlékéül hagyva.
 

 

S egy világ szunyókál csendes rettegésében:

mikor jő el hozzám is halogatott végem?

S a párhoz halkan lebben a Halál

hűs érintése nyomán lelkük véle száll.

 

 

A romlás versek

Nemkérdik hogy vagyok
külsőleg jól
belülről értelmetlenül
Minek más örül én kesergek
Mert nincs értelme ennek,
Életet adot az élet
a személyem nemlátszik
csak az álca ami sok van!
Mindenkinek a megfelelő!
De nemutathatom meg.
Bennem van egy másik
Egy másik lény egy gonosz
Ki csak arra vár hogy pusztitson
Életet vegyen el , öljön
levezesse dühét kitörjön
szétvigye mindent mi mindenkinek
kedves , az életet amit adot neki
amit nem választott csak kapott
tul sokat is kaptam belőle
elég volt, nemkérek többet
asztaltól felálva távolodok tőle
lecsap rám üldöz olykor elkap
düh, keserű, fertő, puszta
ez lesz belőle egyben kettő.
Miért jó az hogy fáj ?
Ami másnak jó az nemjó.
Ez mire jó?

 

 


Halotti dal


 


Esik az eső.


Még idelent is hallani,


ahogy aláhullnak


cseppek ezrei.


Monoton kopogás,


De mégis valahogy más,


mintha suttogás társulna hozzá.


Egy hang mely oly ismerős,


valaki ki életre hívna,


s bánatában, kedvese halála miatt


az esőhöz fohászkodik.


Reménykedik, hogy ő majd segít,


hogy bánatát hamar feledteti.


De ő csak könnyeit hullatja,


többet nem nyújthat.


S a lány a nyirkos kőre borul,


ázott haja a szemébe hull,


eljutott ama retteget kopár síkra,


ahol lelkét már az eső sem vigasztalja.

 

 

 

 

Vihar

Az eget hirtelen sötét
fellegek lepték el,
melyek dicsekedve fényükkel,
s hangjukkal,
félelemmel töltötték meg,
lelkek ezreit.
Eljött mire oly régóta vártam,
újra vihar támadt.
        
Az egyetlen,
melynek szépsége,
feledtetni tudja,
s elmossa-e kínt,
mely lelkem járva,
maga után
csak fájdalmat
és magányt hagy.

Az eső dallama tölti meg szívem,
villámok fényára önti el lelkem,
a cseppek, mint megannyi emlék,
hullnak alá és merülnek el,
a múltat s jövendőt  feledve,
már csak e pillanat éltet,
csodája a természetnek,
melyért élni érdemes.


Nem gondolva arra,
hogy véget ér valaha,
s átkom visszatérve,
lelkem újra sötétbe vész…

 

 

 

 

 

A múlt kísért

 

Éretlen lány, ártatlan vágy

Kísért majd melléd áll,

Nem hagy veszni

S nem tűnik el

Örökre veled marad

S nem múlik el.

 

 

Megtetted akkor

Amit úgy éreztél, nem szabad

Megtetted, nem bántad

De úgy érzed hiába,

Most már bánod

Hisz nem kellett volna

Értékeid elvesztek

S porba hulltak.

 

 

Te sem vagy különb, mint más

Egy elveszett lélek, semmi más.

Bolyongsz  a múltban

S előjönnek emlékek, képek,

Milyen szép is volt

S hogy tetted tönkre őket.

 

 

Nem érted miért tetted

Nem érted mi vett rá.

Csak egy mondat él benned

Megtetted, most már bánni kár.

 

 

Mindenki rólad beszél

De nem ismernek igazán,

Csak mondják, s keverik a kártyát.

Kinek mi jó, s kinek nem

Teszik amit kell, s híresztelik ha kell, ha nem.

 

 

Tudnod kell, miért csinálják,

De te mégsem érted

Hisz azt hiszed jó vagy

S tiszta lélek.

 

 

De ez elmúlt, bűnt vétettél

S megbocsátásra várva

Magadról ítélkeztél.

 

 

Ne sírj!

Már nem ér semmit

Ez csak múlt, igaz kísért

De jön a jövő, ami ismét felvidít.

 

 

Sok szép és jó történik még,

De tudd: hibáztál,

Ezt ne felejtsd többé.

Hibáidat banjad,

S ne kövesd azt az utat,

Válassz másikat, mely jobb irányba mutat.

 

 

Mutasd meg ki is vagy,

Egy érző lélek

Kinek szíve mélyén

Igazság, hit és szeretet éled.

 

 

Tedd jó irányba az életed.

Felejtsd a múltat, éld az életed.

Járd a kijelölt utad.

Szeresd családod, szerelmed, barátod,

Mert ők tudják mi bántott

S élik veled saját világod!

Tied az életed

Hát döntsd el, mit tehetsz.

 

 

 

 

 

Könnycsepp

 

Némán nézek ki az ablakon,

míg egy könnycsepp legördül arcomon.

Nézem, nézem a tájat, de szívemet elönti a bánat.

A táncoló fények fergetegében

egy párocska sétál kéz a kézben.

A fiú átöleli a lányt boldogan,

majd összeforrnak egy szerelmes csókban.

A szívem utoljára dobbant egy nagyot,

ezzel jelezve, hogy a lelkem távozott.

Távozott abban a pillanatban

amikor a szívem megszakadt a nagy bánatban.

A fiú a lánytismét kézen fogta,

majd eltűntek a távolba.

Sokáig néztem még a tájat

de már nem éreztem többé fájdalmat.

Nem tudtam sírni, se nevetni,

csak magamba roskadva lélegezni.

Lehunytam a két szemem és ezt suttogtam csendesen:

"Merre lehet a kedvesem.."

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.