A dark/goth szubkultúra
A szubkultúra a 1970-es évek végén kezdett kialakulni Angliában és az 1980-as évek
közepére érte el csúcsát. Magyarországon ez későbbre tehető, nálunk 1989-re bontakozott ki
leginkább, amikor külföldön éppen egy kisebb "pangás" volt megfigyelhető. Angliában a rossz
oktatási rendszernek köszönhetően sok fiatal hagyta ott az iskolát és nagyon fiatalon (akár 16
évesen) alkalmi munkákból kezdtek élni, bolyongtak távolabbi célok nélkül, hogy aztán
elrontott életük felett búslakodjanak, ennek az érzésnek a visszhangját hallották meg a dark
zenék bánatos dallamaiban.
Magyarországon a mozgalom kiváltó okaként a rendszerváltást jelölhetjük meg. A 70-es
évekre az életszínvonal stagnálni kezdett, majd a 80-as években egyre több családnál esett
az életszínvonal. 70-es évektől megfigyelhtő a társadalom kettéválása, 1988-ra a politikai
helyzet is megváltozott, az életszínvonal tovább csökkent, az egyes társadalmi rétegek egyre
távolabb kerültek egymástól. Nőtt a munkanélküliség és a deviancia. 1990-es évek elejére a
fitalok egy részének hangulatára a pesszimizmus és nihilizmus lett jellemző. Sok család
került a periféria szélére és a "szuicid hajlamú szülők hasonló gyermekein"/1/ eluralkodott a
jövőtlenség, a kilátástalanság, végül ezek a gyerekek alkották a magyar dark szubkultúra
javát. A romló társadalmi helyzetet az alakuló szubkultúrák jól ábrázolják. Az egész a 60-as
évek galerieivel kezdődött, akiket az `56-os forradalom lázadó ifjúságának utódaiként
kezelnek sokszor, őket követte a 60-as évek beat-mozgalma. Ezután jöttek a csövesek,
punkok, skinheadek, 80-as évek elején feltámad az új hullám (new wave), majd underground
néven értelmiségi fiatalokból álló szubkultúra verbuválódik. Újra hódít a kemény rock zene és
az évtized végére alakul ki az a jelenség, amit ma dark/gothnak nevezünk. Ez a szubkultúra az,
amely legjobban jellemzi a fiatalok egy részének életérzését. Az akkoriban alakuló együttesek
dalszövegei világosan kifejezik a magyarországi válsághelyzetet.
Magyarországon inkább darknak nevezték a mozgalmat, amely az angol sötét szóból ered,
míg ennek külföldi megfelelője a goth volt. Mára már a kettő összemosodott és hazánkban is
előszerettel használják inkább a goth/gothic jelzőt.
A szubkultúra gyökereit az angol punk mozgalomból eredeztethetjük, azonban míg a punkok
aktívabban fellázadnak az uralkodó társadalmi rendszer ellen, hirdetve a rendszer
újraszervezésének szükségességét, addig a darkok inkább passzívan visszahúzódnak, így
utasítva el a fennálló normákat. ők is non-komfortisták, de veszélyt nem jelentenek a
társadalomra, magukra viszont annál inkább, mert a rájuk jellemző kilátástalanság miatt
önpusztító életmódba kezdhetnek.
A dark/goth szubkultúra igen meghatározó eleme a zene, amely az ide tartozó fiatalok/2/
egész életének hátteréül szolgál. A szubkultúra cimkéjét a dark, goth jelzőt, az újságírók
alkalmazták először 1978-ban a Joy Divisionra, majd 1979-ben, amikor megjelent a Bauhaus
Bela Lugosi`s Dead című kislemeze.
A zene a `70-es `80-as évek fordulóján alakult ki a new wave és a postpunk egy érdekes
keveredése illetve új hajtása révén. Ebben az időben szinte egyszerre nőttek ki olyan irányadó
zenekarok, amelyek mind a mai napig befolyással vannak az utódaikra. Ezek a zenekarok
(Siouxsie and the Banshees, Bauhaus, Joy Division, The Sisters of Mercy, The Cure stb.)
később mindenféle más irányzat felé elmentek, voltak inkább rockosabb hangvételűek vagy
inkább poposabbak, végeredményként pedig a dark már csak egy összefoglaló névvé vált,
amely mára már számos egyéb irányzatot takar (gothic rock, industrial, neofolk, EBM, dark
techno, stb.). Azonban mindegyikben közös, hogy a zene alapjaiul az erős lelki érzékenység, a
belső félelmek, kitaszítottság, kilátástalanság, érzelmi kiszolgáltatottság és depresszió
szolgálnak, amelyek sötét, komor hangulatúvá teszik a zenei hangzást. Az önpusztítás náluk
testesül meg először zenében. Ez a belső életérzés megjelenik a külsőségeben is, a
zenekarok általában teljesen feketében, tupírozott hajjal, erőteljes sminkben jelentek meg a
színpadon, amely aztán a közönségre is átragadt. A publikum olyan emberekből áll, akik
azonosulni tudnak a zene üzenetével, hangulatával. Az akkori zenekarok és követőik alkották a
dark/goth szubkultúra első generációját, amely a 80-as évek közepére teljesen kibontakozott,
majd hanyatlásnak indult. Megjegyzendő, hogy ez inkább külföldre érvényes, Magyarországon
a 80-as évek vége volt a szubkultúra aranykora, ekkor alakultak olyan ma is emlékezetes
zenekarok, mint a Fuck of System, Árnyak vagy a Hold.
A 90-es évek elején kezdett újra feltámadni a mozgalom, új zenekarok alakultak és
koncerteztek, amelyekre ismét elkezdték alkalmazni a dark/goth jelzőt. Ezek a zenekarok a
régebbi nagy együttesek zenéjért lelkesedve, megpróbáltak újat alkotni, felhasználva az
elődök nyújtotta alapokat. Ezek a számok még árnyaltabbak, szövegükben több a sötét
romantika és az okkult elem. Ilyen zenekarok például Faith and the Muse, London After
Midnight, Mephisto Waltz, Rosetta Stone, stb. Ezen zenekarok is szívesen alkalmazzák
megjelenésükben a fekete színt, fehér púdert fekete szemfestékkel, a halál és az elmúlás
jelképeit (koponya, kereszt, koporsók, stb.).
Mostanra felnövekvő ifjúság kialakította a szubkultúra harmadik generációját, ezek a zenék és
képviselőik már egyre kevésbé hasonlítanak a gyökerekre.
Ezek az együttesek és főleg énekes frontemberei szolgálnak modellül a szubkultúra
tagjainak. A csoport tagjai általában olyan családokban nőnek föl, ahol hiányzik a családtagok
közötti érzelmi és intellektuális harmónia. Ahogy romlik a szülő és gyermek közötti érzelmi
kapcsolat, úgy erősödik a zenekarok hatása. A család nem képes ellensúlyozni a fiatalokra
zúduló élményt, amelyet ezek a együttesek kínálnak. Sokan válnak fanatikus rajongóikká
egy-egy híresebb énekesnek (például Robert Smith a Cure énekese vagy Marilyn Manson),
bálványozzák őket, jelvényeiket magukon hordják, megpróbálnak úgy öltözködni, mint a
sztárok és amiben csak tudnak hasonlítani hozzájuk, azonosulni velük.
A zenekarok hatása olyan erős, hogy a szubkultúra tagjai ha csak tehetik igyekeznek mind
több koncertjükre eljutni, még ha az éppen külföldön is van. Jó példa erre egy-egy külföldön
megrendezésre kerülő dark/goth fesztivál, ahova külön buszokkal utaznak ki a társaság tagjai.
A legnagyobb ilyen rendezvény minden évben a közékori hangulatot idéző Lipcsében kerül
megrendezésre (World Gothic Treffen néven), ahova minden dark igyekszik legalább egyszer
eljutni. Ilyenkor Lipcse egy része teljesen átalakul, hogy a gothok minden igényeit kielégítse.
A koncertek mellett színházi bemutatók, egyéb performance-ok láthatók. Hatalmas bazársor
kínálja portékáit megvételre. Egy ilyen fesztivál a dark/goth személy számára maga a
mennyország. Ezen kívül természetesen még más fesztiválok is vissztérően megrendezésre
kerülnek évente, például Bolków Castle Party, Zillo, M`era Luna.
/1/ Aczél Zsófia: A darkok világa 1999.
Egy szubkultúra vizsgálata a kézírás alapján - Grafológiai intézet; részlet. Írta: Mezey Gyöngyi