A farkas vagy szürke farkas (Canis lupus) a ragadozók családjába tartozó, kutyaféle állat.

Háziasitott alfaja a kutya (Canis lupus familiaris).

Tágabb értelemben farkasnak neveznek a kutyafélék (Canidae) családján belül több más fajt is:

ezek a prérifarkas (Canis latrans), a vörös farkas vagy rőt farkas (Canis rufus) és a sörényes

farkas (Chrysocyon brachyurus). Szócikkünkben „farkas” alatt a szürke farkas értendő.

Előfordulása 

A farkas talán a legnagyobb területen elterjedt szárazföldi ragadozó. Észak-Amerika és

Eurázsia északi területeinek meghatározó csúcsragadozója, de megtalálhatjuk képviselőit

Közép-Amerikában, Észak-Afrikában és Dél-Ázsiában is. Az egykor összefüggő, hatalmas

területen a túlzott vadászat következtében ma már csak elszigetelt csoportjai maradtak fenn.

Természetes élőhelyét nehéz meghatározni, hiszen a félsivatagtól a tundrán át a trópusi

esőerdőig mindenhol képes megélni, ami nagyszerű alkalmazkodó képességét jelzi.

Kárpát-medence 

Európában – ezen belül a Kárpát-medencében is – csak szigetszerű populációi élnek.

Szerencsére ma már Magyarországon is védett, azaz a délről és északról átkóborolt

egyedeket nem lövik ki automatikusan. A jelek szerint Szlovákiából át is települt már pár

egyed: a Gömör-Tornai karszton, az Aggteleki Nemzeti Parkban és a Duna-Ipoly Nemzeti

Parkban él egy falka.

Megjelenése 

A nőstények testtömege 18–55 kilogramm, a himeké 20–80 kg; testhossza 1,3–1,6 méter.

Vad alfajai a rókánál nagyobb, szürke, barnás-szürke, sárgásbarna vagy fehér színű állatok.

(Az alfaj színe élőhelyétől függ.) Élettartam:átlag 13 év, fogságban átlag 15 év.

Életmódja 

Bár nagyszerű és intelligens vadászként ismert, kisebb részben növényi eredetű táplálékkal

is kiegészíti étrendjét. Az állatokban sem válogatós, kisebb állatokat éppúgy elkap, mint a

jávorszarvas és pézsmatulok méretű nagy patásokat – persze ez utóbbiakat csapatban

vadászva. A kiszemelt vadat kitartóan üldözik hosszú kilométereken keresztül, majd beérve a

farába, lágyékába és marjába marva terítik le őket. Akár 70 km/h-ás sebesség elérésére is

képesek. Miután a legnagyobb sikerre törekednek, elsősorban az eleve hátránnyal induló

legyengült, beteg vagy öreg vadakat szemelik ki. Ezáltal fontos a szerepük a prédapopulációk

számának szabályozásában. A zsákmányt leterítve a híres farkasétvággyal fejenként akár 9

kilogrammot is megesznek belőle. A dögöt sem vetik meg, gyakran próbálják közös erővel

elkergetni a többi farkast, a medvéket és a pumákat friss zsákmányuk mellől. A települések

szeméttelepein is megjelennek, hajdan az ősi emberi közösségeket így kerülgető

farkasokból háziasíthatták a kutyákat.

A farkasok rendkívül szervezett szociális csoportokban, úgynevezett falkákban élnek. Ezek

létszáma az élőhely adottságaitól függően 2–36 lehet; általában 5–9. A falkák tulajdonképpen

olyan nagycsaládok, amelyekben a vezető alfa-párhoz és utódaikhoz idegen farkasok is

csatlakozhatnak. A falkában szigorú a hierarchia: az abszolút úr az alfa-hím, őt követi az

alfa-nőstény. A vezérhímet legyengülése (betegség, sérülés stb.) esetén a béta-hím váltja fel.

A farkasokra az egymást váltó „letelepedett” és „nomád” életmód jellemző. Tavasszal és

nyáron egy területen maradnak, amíg a kölykök fel nem nőnek, ősszel és télen azonban

hatalmas távolságokat járnak be éjszakánként. Ilyenkor naponta akár 200 kilométert is

megtehetnek, 8 km/h átlagsebességgel.

Territoriális viselkedésük erős; a falka felségterülete az élőhely adottságainak megfelelően

130–13 000 négyzetkilométer között van. Területüket hevesen védik a betolakodókkal

szemben; akár meg is ölhetik azokat.

A farkas a kultúrában

A farkas gyakori szereplő mitoszokban, mesékben, könyvekben, filmekben egyaránt.

• A legenda szerint Róma alapítóit, Romulust és Remust egy anyafarkas nevelte fel.
  A legenda másik változatában az anyafarkas szoptatta őket, amíg egy pásztor rájuknem talált. A pásztor fel is nevelte a talált fiúkat.

• Hasonló motívum régi magyar (moldvai) balladá(k)ban is előfordul: Menekülés közben gyermekét elhagyja szívtelen anyja – a kislányt megtaláló farkasok felnevelik:
  „…gyenge bárányhússal,
  gyenge malachússal.”

• Rudyard Kipling könyvének, A dzsungel könyvének főhősét, Mauglit is farkasok nevelték fel.

• Az X-Men képregények egyik hőse, Wolverine a filmadaptációkban magyarul Farkas névre hallgat, habár angol nevének jelentése és a magyar képregény-kiadványokban elterjedt neve is „rozsomák”.

• Az erdő kapitánya című magyar rajzfilm egyik mellékszereplője Pimpike, a bolond farkas, aki báránynak, majd madárnak képzeli magát.

Sokkal több azonban a farkasokat negatív színben feltüntető történet:

• A farkas számos mesében gonosz szereplő. Ilyenek például: Piroska és a farkas, A hét kecskegida, A kismalac és a farkasok.

• Arany János Toldi című elbeszélő költeményének egyik fontos epizódja a „farkaskaland”, amelyben a főhős egy kölykeit védelmező nádifarkas-párral száll szembe. A „nádifarkas” valójában az aranysakál népi neve.
  

• J.R.R.Tolkien regényeiben egy intelligens, óriás méretű farkasfaj, a warq szerepel. Az orkok hátasállatként használják a wargokat. Hasonló lények szerepelnek a Warcraft játékban is.

• C.S.Lewis-Narnia krónikái című könyvsorozatában a Fehér Boszorkány seregeiben harcolnak beszélő farkasok.

• A farkasember-történetek egészen az őskori, alakváltó sámánokig nyúlnak vissza. A középkorban különösen erősen tartotta magát az éjszaka, általában teliholdkor farkasalakot öltő, vérengző emberek képe. A modern fantasy-irodalomban és filmekben is gyakran szerepelnek farkasemberek, avagy vérfarkasok. A Harry Potter Remus Lupin  és Fenrir Grazback nevű farkasemberek szerepelnek. Az Underworld filmekben a vérfarkasok a vámpirok ősellenségei. regényekben

• A No!megállj csak! című szovjet rajzfilmsorozat negatív főszereplője egy farkas.                                                 

  Fametszet egy farkasemberről (id. Lucas Cranach, 1512)