Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Green Day-ről

2008.09.27

A Green Day kaliforniai punk-rock eggyüttes, 1989-ben tűnt fel először a 1000 hours című kislemezével. Elődjének tekinthetjük a két alapító tag előző bandáját, nevezetesen a Sweet Children együttest, amit a két jóbarát elég fiatalon, alig 14 évesen alapítottak. Jelenlegi tagjai Billie Joe Armstrong énekes és gitáros, Mike Dirnt basszusgitáros és vokálos illetve Tré Cool dobos és vokálos. Koncertjeiken még a csapat tagjai Jason White gitáros, Jason Freese billentyűs, szaxofonos, harsonás, Mike Pelino gitáros és Ronnie Blake aki trombitán játszik.

Legsikeresebb albumuk USA-ban, az 1994-ben kiadott Dookie, melyből világszerte 20 millió példány került eladásra, és ennek köszönhetően nagy hírnévre tettek szert.

Ezután már csak az 2004-ben megjelent American Idiot elnevezésű albumuknak sikerült hasonló népszerűséget hoznia, ami világszerte 15 milliós példányban kelt el. A Green Day számos zenei díj tulajdonosa.

Az együttes összes, világszerte eladott lemezeinek száma meghaladja az 50 millió pédányt, és ezzel az eredménnyel olyan bandákat utasíthat magamögé, mint a Sum 41 vagy a Good Charlotte.

A kezdetek (1986-1994) 

Billie Joe Amstrong és Mike Dirnt 1986-ben mindössze 14 évesen alapították meg a Sweet Children együttest Rodeoban, Kaliforniában. Armstrong volt az énekes és gitáros, Dirnt a vokálos és basszusgitáros. Első fellépésük 1986. október 17-én volt Vallejoban, Kalifornia államban, a Rod’s Hickory Pit nevezetű helyen, ahol Billie Joe édesanyja dolgozott.

1990-ben az együttes úgy döntött, hogy a Sweet Childrent Green Day-re keresztelik át. Már ebben az évben csatlakozott a bandához John Kiffmeyer (Al Sobrante) dobos. A „Green Day” számot Billie Joe Armstrong írta első élményeiről a marihuánával.

Hamarosan az együttes szerződést kötött egy Kaliforniai kiadóval, a Lookout! Records-szal. Ekkor készítették el első EP-jüket, ami a 1 000 Hours címet kapta, majd ezt követte 1990-ben az első album 39/Smooth címmel. Nem sokkal az album megszületése után Kiffmeyer dobos távozott az együttesből és helyére Tré Cool került. Még ezen a nyáron elindult az első turnéjuk is, egyelőre még az ország határain belül.

A második albumuk 1991-ben készült el és a Kerplunk címet kapta. 1992 és 1993 számukra csaknem teljes egészében a turnékról szólt, amelyek immáron világra szólóak voltak, így koncerteket adtak Európában is. Népszerűségüket bizonyítja, hogy Kerplunk! elnevezésű albumuk csak Amerikában közel 50 ezer példányban adták el.

Nagyvilági pályafutás kezdete (1994-1997) 

Az elért sikereken felbuzdulva nem sokkal a Kerplunk! album megjelenése után elhagyták a Lookout! Records kiadót és az ígéretesebbnek látszó Reprise Records vette őket a szárnyai alá. Ezt a rajongók egy része nem éppen tolerálta, de ekkor már készült az újabb nagylemez, amit 1994. február 1-én ki is adtak, a címe pedig Dookie lett. Ez az album nagy ugrás volt számukra, a „Basket case” és „Longview” illetve „When I Come Around” című számaikat már az MTV is előszeretettel sugározta, és toplistákon is előkelő helyeken szerepeltek. A Green Day ebben az évben indult első világkörüli turnéjára is, valamint résztvettek az 1995-ös Woodstock fesztiválon.

Alig több mint egy évvel követte ez az újabb albumuk, az 1995. október 10-én megjelent Insomniac névre hallgatott. Ez a lemez már nem szárnyalhatta túl az előzőt. A Dookie pop-os jellegét a szürke, kissé elborult témák váltották fel. A "J.A.R." című számukat pédául az Angus című filmben hallhatjuk viszont, ami eredetileg egy 2000-ben, autóbalesetben elhunyt barátjukról szól. Ez az időszak díjakban mindenesetre nem volt szegényes. Az 1996-os MTV által meghirdetett American Music Awards-on 3, az év legjobb előadója, a legjobb heavy metal/hard rock előadó és a legjobb alternatív előadó kategóriákban, illetve a „Walking Contradiction” című számukhoz készült videoclippel a Grammy gálán az év legjobb videoclipjének címén kívül még a szintén az MTV által meghirdetett MTV Video Music Awards-on legjobb különleges effektek díját söpörhették be. Ezt az időszakot pár hónapos pihenés szakította meg, amely miatt több fellépést is lemondtak.

A kezdeti sikerek után (1997-2003) 

Az 1997-es Nimrod-on az eddigiektől eltérően már vonós hangszerek és kürtök is színesítették a hangzásvilágot, valamint az hangulata is nagyban eltért az előző albumaiknál megszokottól. Ez egyfajta váltás volt amivel a punk stílusvonal elhalványulni látszott. „Hitchin’ a ride” című számuk ennek ellenére nagy népszerűségnek örvendett, és hetekig a slágerlisták élére került.

Az ezt követő 2000-ben megjelent Warning című lemez is az előző album által megkezdett irányvonalat követte, ezzel együtt a változásokat a banda tagjain is észrevehettük. Változott a zene hangulata, és már a szövegek is másképpen szólnak. Az eddigi sikerekhez képest ezt akár a mélypontnak is tekinthetjük, de ezt valahogy mégis cáfolni látszik a tény, hogy 2001-ben megrendezett Kaliforniai Zenei Díjátadó gálán a kilenc díjra jelölésből mind a kilencet be is gyűjtötték.

2001-ben megjelent válogatáslemezük, az International Superhits, amelyen az eddigi legnagyobb slágereiken kívül két új szerzemény is szerepelt, „Maria” és „Poprocks & Coke” címmel.

Újabb sikerek (2004- ) 

2004 szeptemberében jelent meg az új album, az American Idiot, amely újabb világsikereket érhetett el. A stílusváltás itt már véglegesnek tűnik, az ekkor immáron 15 éves együttes elszakadt a punk stílustól [sajnos] és a rock illetve pop egyvelegét tálalta felénk. Az album címe is azt mutatja, hogy teljesen más szemszögből tekintenek a dolgokra. Szövegeikben már megvillannak politikai szurkálódások is, mindenesetre ezzel az albummal újra lázba tudták hozni a rajongókat, és újabb díjak bezsebelésére nyílhatott alkalmuk.

 

http://allthesongs.files.wordpress.com/2008/04/green-day.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

bothsebestyen @yahoo.com

(Sebi, 2008.10.21 14:12)

Jó forma ez is...:P