Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Démonok

2009.05.25

A démon eredetileg istent jelentett (görögül: δαίμων). Később az isteneknél alacsonyabb, az

embereknél magasabbrendű lényeket jelölték ezzel a névvel.Démonok. Naponta halljuk a

szót, újságból, metaforákból, hasonlatokból, mégsem biztos, hogy tudjuk, mit jelent a szó

pontosan. Ki ezt, ki azt ért a démon szó mögé. Ki szerint a sátán maga, ki szerint csupán egy

szellem. Van, aki hisz bennük, van, aki nem. Sokak szerint ártó, mások szerint szövetséges.

Arábiában például napnyugta után nem szabad vizet kiönteni az udvaron, mert ha véletlen egy

démont találunk el az esti szürkületben, bajt hozunk a házunkra.

 

 

A démonok, a mitológiákban az istenek és az emberek között állnak és lehetnek

jószándékúak,

vagy akár gonoszak is. Azonban legyen akármilyen jellemű is, a legtöbb démon képes a

tudatbefolyásolására, mások megszállására. Szinte minden nép mitológiájában

találkozhatunk

velük: az ókori egyiptomiak képzelete szerint mérhetetlen sok ily démon van, kik mindenütt az

ember közelében laknak, a vízben, földben s levegőben. Az indusok körülbelül 30000 démont

imádnak. A kaldoknál is vannak tűzi, légi stb. szellemek. A perzsáknál vannak jó s rossz

szellemek, izedek és dewek, amazok Ormuzd országában laknak, emezek Ahrimanéban. A

zsidóknál is később, mikor a babiloni fogság idejében a perzsákkal érintkeztek, kifejlődött egy

démonologia, mely alapjában hasonlít is a perzsára.

 

A görögöknél 

Az ókori görögöknél a démonok, mint a főistenek kísérői, szolgái jelennek meg, s mint ilyenek

külön egyéniséget s nevet kapnak (pl. Deimosz és Phobos Arész mellett), részint pedig egyes

emberekhez (népekhez is) vannak kirendelve, s azokat kísérik születésűktől kezdve halálukig.

Majd úgy képzelik, hogy minden embernek lehet jó és rossz démonja (agathodaimon,

kakodaimon), majd hogy azon egy démon tesz jót és rosszat. Ilyen démon híres példája

Szokratész daimonionja, akinek szavát hallja s aki őt mindig a rossztól megóvja. Az

újplatónikusok rendszerében a démonok fontos helyet foglalnak el, alsó istenségek, kik

istenek s emberek közt közvetítenek s az isteni parancsokat hajtanak végre.

        A görögöknél "damionész"-nak hívták, és a rossz szellemek gyűjtőneve volt. Korábban -

Homérosz idejében - ezt a szót csupán a "természetfeletti" egyetemleges kifejezésére

használták Később (Platón után) azonban megtelik kellemetlen töltéssel és a "Damion"-okat

ekkorra mát a betegségek okának tekintették. Főleg az elmezavarokért tartották felelősnek

őket, de gyakran a járványok terjedéséért is démonokat okoltak. Voltak olyan nézetek, hogy a

démonok az Isteniek és az emberek régiója közt élő köztes világ lakói. A démonok eszerint

megosztják az emberekkel az ösztöneiket és indulataikat, megidézhetők és sajátos

nyelvezetük van. Sőt, az élelmiszerekkel is be lehet vinni démonokat a szervezetbe.

 

Kereszténységben 

A Biblia a démonokat nem mitikus, hanem létező, de láthatatlan lényekként mutatja be. A

démonok olyan szellemi lények, akik Sátán királyságában a gonosz angyalok alatti hatalmi

szinten vannak. Testük nincs, földközelben élnek, és legfőbb céljuk az, hogy emberek testébe

költözhessenek és bűnös kívánságaikat rajtuk keresztül végrehajthassák. Vezetőjük

Belzebub, a démonokat a Biblia tisztátalan, illetve gonosz szellemeknek is nevezi.

Lucifer lázadásának következménye, hogy a világban felbomlott a harmónia, és egy

gigantikus szellemi harc kezdődött Isten királysága és Sátán királysága között.

 

Jézus Krisztus szolgálatának szerves része volt a démonok kiűzése az emberekből. (Lásd

például Máté evangéliuma 12:28; Márk evangéliuma 1:34, Lukács evangéliuma 13:32), egyes

esetekben így gyógyítva meg embereket (Máté 9:33), bár a Biblia nem állítja, hogy minden

betegséget démonok okoznak. Jézus az apostoloknak is hatalmat és utasítást adott a

démonok kiűzésére (Máté 10:8; Márk 3:14-15), valamint ezt Mennybe menetele előtt

kiterjesztette a benne hívőkre (Márk 16:17).

 

Egyes vélekedések szerint a kereszténység kezdetén az emberek abban a hitben éltek, hogy

a betegségeket démonok okozzák, ezért a démon-űzés ismert mesterség volt akkoriban.

 

A kereszténység első századában a démonokban való hit igen erős volt; a régi pogány

istenek mind gonosz démonokká váltak, de más démonokban is hittek akik egytől-egyig

gonoszok voltak és isten ellenségei, valamint ők voltak okai az egész pogányságnak elvakítva

az emberek eszét.

 

A mai keresztények között a Bibliát isteni tekintéllyel rendelkező, ihletett műnek elfogadók

között továbbra sem vitatott a démonok létezése, sem az, hogy Jézus nevébe vetett hit által

azokat ki lehet űzni.

 

Az elemek démonai


A tűz, a víz a levegő és a föld démonai különleges erővel bíró, ősi erőt testesítenek meg. Az

anyagdémonok, melyek növényekben kövekben laknak, általában kisebb erejűek, és a

későbbi mitológiákban már az is felmerül, hogy szándékaik nem csupán ártó lehet, hanem -

általában, ha önös érdekük is úgy kívánja - segítenek a jókon, az igaztalanul szenvedők mellé

állnak, vagy bosszút állnak azokon, akik igazságtalanul cselekszenek.

 

A XX. Századi európai démonkép


A démonok -mondja 1968-ban a német Zwernemann - testetlen, megszemélyesített és

többnyire halhatatlannak vélt, természetfölötti hatalmak. Saját akaratuk van és korlátozott

képességeik. Kapcsolatba hozzák őket tárgyakkal, helyiségekkel, természeti jelenségekkel,

vagy tevékenységekkel. Mágikus praktikák, valamint kultikus cselekvések révén lehet

befolyásolni őket. A javukra kevés jó tulajdonság írható, ami gyakorlatilag elhanyagolható. A

démonok kultuszáról is érdemtelen beszélni szerinte, mivel minden démon kultuszhoz jut, ha

emberek megkísérlik megidézni őket, vagyis közvetlen kapcsolatba akarnak lépni velük. Erre

akkor kerül sor, ha az emberek letelepednek valamelyik démon által befolyásolt területen,

vagy ott kívánnak tevékenységbe kezdeni. Akkor is sor kerülhet azonban rá, ha a démon maga

jelenik meg az ember előtt. A név, vagy tartózkodási hely szerint megkülönböztetett

démonkultuszok a leggyakoribbak.

 

A zsidóság démonai


Lapozzuk fel a Biblia Ótestamentumát L. Mózes 4,1-4 -nél. Ebből látjuk a lázadás tanát.

Azoknak az angyaloknak a végleges mélybe zuhanásával foglalkozik, akik áthágták a

teremtés rendjét és démonokká lettek. Ebből alakult ki később a keresztények démontana is,

amit még tovább árnyalt a dualizmus elmélete, ami szembeállította a fény és sötétség

birodalmát egymással.


Démonok a néphitben


A démonok a magyar és a környező országok néphitében mindenhol ártó szándékúak.

Különböző alakokat ölthetnek, de leggyakrabban testetlenek. Megszállják, kölcsön veszik az

embert, a kereszteletlen csecsemőket, vagy a lábasjószágot. Betegséget okoznak, amit a

pap, a szentelt víz, vagy a pogány mágikus ráolvasás űz ki az emberből. A démonoknak hívei

is vannak, akik szövetségesükké fogadják, segítséget remélve ettől. Szent Ágoston szerint is

minden betegségért a démonokat kell okolni.



A démoni képességek birtokosa gyakran olyan betegséget kap, ami a tudatállapot olyan

módosulásával jár, hogy képessé válik "lehetetlen dolgokra", vagy a jövendő eseményeinek

megjóslására. Befolyásolhatják az időjárást, de a démonnal való paráznaság bűnébe is

eshetek. Ezekre a babonás tanokra alapult a középkori boszorkányüldözések filozófiája is. Az

utóbbi időkben a népi és városi nyelvhasználatban a démonok a sátán szolgái.

Szellemlények. Vannak akik magával a Sátánnal azonosítják.

A varázslókönyvek démoni nevei


A "bölcsek kövét" kereső szabadkőműves és más alkimista csoportokba tömörülő

társaságok varázskönyveiben sok olyan bibliai, vagy más mitológiai démonikus név maradt

fenn a köztudatban is, amiket meg lehet idézni segítőnek. Asmodi, vagy Asmodeus neve ősi,

de újonnan is képeztek neveket, például Lucifer, a Fényhozó nevéből párhuzamot vonva "a

fénytől megfutamodó" jelentésű Lucifuge. A legismertebbek közül említsünk még néhányat:


Lilith, Forkas, Marchocias, Beltazor, Mefisztofelesz, Behemoth, Beliál, Belzebub, Astaroth,

Belfegor, akiknek a megtestesülései, nevei az irodalomban és más művészetekben is

gyakran megjelennek.

 

Csinos és ijesztő démonok


A 16. századi "Faustus népkönyvben" így képzelték el a démonalakokat:



Beliál egy szénfekete cammogó medve alakjában jelenik meg. Nagyok a fülei és orrával

egyetemben égő piros színűek. Erős fogai vannak és három erős repdeső szárnya nő ki a

nyakából. Farka hosszú.



Lucifer sudár alakú férfiú, bozontos és bolyhos, olyan színű, mint a veres mókus. A farka

pedig tőle egészen messze nyúlik.



Belzebub haja testszínű, ökörfejű, két rémítő füllel, mely bolyhos és bozontos is. Tehénfarka

van, és két nagy szúrós zöldessárga szárnya, mely felett tűzcsóvák repdesnek.



Lilith a gonosz női démon. A vihar démona, elemi erejű. A hagyomány szerint Ádám első

felesége. A talmudban éjjeli szellemként bukkan fel, a kabbala szerint pedig a férfiak

csábítója és a csecsemők fojtogatója.

A démonok elűzése


Az ókortól napjainkig ugyanazt a módot javasolják a hozzáértők. Talizmánokat, mágikus

pecséteket, szakrális cselekvéseket, varázsigéket alkalmaznak mind a megidézéshez, mind

pedig a démonok által okozott "rontás" levételéhez, vagy a rontás megelőzéséhez. Alkalmas a

szentelt víztől a fokhagymán át az ezüstig, a gyertyától a tűzön át a keresztig és a

pentagrammáig sok szimbólum és tárgy.



A démonok világa valós is lehet. A kirándulás a démonok közé pedig nem veszélytelen. Aki

mégis megpróbálkozik vele, ne csupán elemózsiát vigyen az útra, hanem vértezze fel magát a

legnagyobb tudással, ami nem szerezhető be könyvekből.

 

Démonok, Istenek

Némelyik démon isten volt, mint például KALI és XIPE TOTEC, ezek nagyon gonoszak tudtak

lenni. Ez azért van így, mert a démonokról azt hitték, hogy a természet törvényei felett állnak,

hogy testüket a levegőből is fel tudják építeni és embernek is tudták álcázni magukat.


KALI a hinduk pusztító, járványt és erőszakos halált hozó istennője. Kali és Raktivira a

démonok királya, véres háborút vívtak, de Kalinak sikerült leszúrnia Raktivirát és kiitta az

összes vérét.


XIPE TOTEC, egy vérszomjas mexikói démon. A vért olyan bűnözőkből szívta ki, akik elaludtak

a pokolban és a hadifoglyok a neki való áldozatként véreztek ki. Xipe Totecrol azt tartották,

hogy mindenhol megjelent a Földön, ahol vér hullt.

 

 

 

http://theunexplainedmysteries.com/ghosts/Demon-Drum.jpg

 

http://www.hung-art.hu/kep/z/zichy/muvek/grafika/demon.jpg

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.